A varázshegy

A világirodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása Thomas Mann regénye, mely enciklopédiája az 1. világháború előtti kor polgári társadalmának. A svájci Alpokban, Davosban játszódó történet szereplői egytől egyig egy tüdőszanatórium lakói: betegek és orvosaik, akik saját különleges világukban, a „fenti” világban élnek, beszélgetnek, gondolkodnak, és (az esetek többségében) itt is halnak meg.

Ide érkezik meg egy nyári napon Hans Castorp, egy „egyszerű, noha kellemes” német fiatalember. Eredetileg csak három hétre érkezik beteg unokabátyját látogatni, ám végül hét esztendeig marad itt a fenti világban, hiszen az orvosok a betegség jeleit fedezik fel a szervezetében. A tanulmányait éppen akkor befejező Castorpot nem rendíti meg különösen a hír, sőt: egy idő után úgy érzi, soha többé nem akar visszatérni a „lentiekhez”.

A betegek mindennapjaikat pontos időrendben töltik, ám emellett Hans Castorp és „nevelői” segítségével beletekinthetünk a kor társadalmainak problémáiba, küszködéseibe, erkölcsi és filozófiai útkeresésébe. A humánum bajnoka, a végtelenül racionalista Settembrini, a misztikus és anarchista Naphta, a pusztán tekintélyével mindenkit lefegyverző Peeperkorn, no meg a Hansot elbűvölő Madame Chauchat - mind-mind tipikus képviselői egy örökké letűnt kornak: a világháborúkat megelőző időszaknak.