Kaukázus

Földünk egyik örök tűzfészke a Kaukázus vidéke. Különösen a Szovjetunió felbomlása után erősödtek meg azok a mozgalmak, melyek követelték az Oroszországtól való elszakadást. Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia függetlenné vált ugyan a "nagy medvétől", de a valóságban Moszkvának még mindig komoly befolyása van a térségre. Különösen Grúziában, ahol az állandó politikai feszültséget csak tovább generálja az, hogy Dél-Oszétia és Abházia gyakorlatilag függetleníti magát a tbiliszi vezetéstől, és jelentős orosz támogatásra számíthat. Örményország és Azerbajdzsán viszonya továbbra is feszült. Hegyi - Karabah örmények lakta területe az azeri állam része, ami különösen azért fájó az örmények számára (akiknek ráadásul még a törökökkel is vannak befejezetlen ügyeik), mert az Örményország és Törökország között fekvő kis Nahicseván úgy tartozik az iszlám többségű államhoz, hogy nem határos a törzsterülettel ("Kalinyingrád - effektus"). Jellemző a két ország viszonyára, hogy a 2008-as labdarúgó EB-re kvalifikáló selejtezősorozatban az UEFA biztonsági okokból meg sem rendezte kettejük párharcát.

Nem is beszélve arról a területekről, melyeknek kezét Oroszország - főképp gazdasági okokból - nem hajlandó elengedni. Az adigei, a karaháj-cserkesz és a kabard-balkár területek a nyugalom szigetei az Északkelet - Kaukázushoz képest: Észak-Oszétia, Ingusföld, Csecsenföld és Dagesztán területén számos fegyveres konfliktust, terroristacselekményt, vérengzésbe torkolló összecsapást eredményezett az elkeseredett küzdelem - hol az orosz csapatokkal, hol egymás között. A történelmi-kulturális-vallási-nyelvi-politikai okok széles arzenáljából elég egy ellentét, amely lángra lobbanthatja a régiót.