L. S. Lowry 1887-ben
született Manchesterben. Tizenhét éves korában otthagyta az iskolát, és egy
könyvelést végző cégnél lett alkalmazott, és ezt állását egészen 65 éves koráig
(nyugdíjba meneteléig) el sem hagyta. Kedvenc témái közé tartoztak a munkába
igyekvő vagy onnan hazafelé tartó emberek. Nem egyenként, hanem rendszerint
csoportosan ábrázolta őket, elnagyolva, ezért kritikusai
csak "pálcikaembereknek" nevezték alakjait. Ő azonban fontosabbnak tartotta
az összképet, és így az egyik legjobb ábrázolójává vált a 20. századi
Angliának.
Képei minden részlete
pezseg, köszönhetően az előtérben nyüzsgő tömegnek, és a háttérben található
monumentális épületeknek. Jól példázza ezt a Hazafelé a
malomból című festménye is. Minden képéhez legfeljebb öt
színt használt (fehér, fekete, cinóbervörös, berlini kék, okker), és ezeket
közvetlenül a tubusból vitte fel a palettára.
Lowry csak az 1930-as
években vált ismertté, és munkáját ezután sem adta fel - tulajdonképpen
csak hobbiból festegetett egész életében. Állandó kiállítása volt a Királyi
Akadémián - amelynek tagjai közé később be is választották -, ám
visszautasított számos kitüntetést, többek közt a lovagi címet is. Egész
életében megmaradt szerény és visszahúzódó embernek. Halálakor, 1976-ban az
Akadémia elnöke, mint a 20. század egyik legnagyobb angol festőjeként emlékezett
vissza munkásságára.