Könnyű haszon

A hatóságok erőfeszítései hiábavalóak Európa egyik leggyanúsabb határszakaszán.

„Jamaicai rum, … jeruzsálemi narancs, … szivar, finom selyem és kokain.” – a szovjet író, Isaac Babel tanúsága szerint ezek voltak a fő csempészáruk a régi Odesszában. A feketepiac ma is virágzik: cigaretta, hamis ruha és lopott kocsi is könnyen és olcsón beszerezhető az ukrán kikötővárosban. Jelentős hányaduk abból a Transznisztriából érkezik (vagy oda tart), amely 1992-ben kapott látszólagos függetlenséget Moldovától.

A szakadár köztársaság vezetői szeptember 17-én népszavazást tartottak a terület függetlenné válásáról, és esetleges Oroszországhoz való csatlakozásáról (utóbbi azért meglepő, mert a két országnak nincs közös határszakasza). A voksok alapján az 550.000-es lakosság elsöprő többsége a Moldovától való elszakadást szorgalmazza. A népszavazás sikerét azonban kétségbe vonja az a tény, hogy Transznisztrián kívül egyetlen más állam sem ismerte el a referendumot, és így a terület függetlenségét. Még az az Oroszország sem, amelynek segítségében Tiraspol a legjobban bízik. Ez arra utal, hogy az oroszok inkább csak bosszantják a nyugat felé orientálódó moldáv és ukrán kormányt, amikor a szakadár vezetőket támogatják, ám komoly stratégiai céljuk nincs a Dnyeszteren túliakkal.

A szavazásnak minden bizonnyal az is célja volt, hogy a helyi vezetők kinyilvánítsák teljes kereskedelmi függetlenségüket a moldovai államtól. Ugyanis egy nemrég megkötött ukrán-moldáv egyezmény értelmében a transznisztriai cégeknek hivatalos moldovai bélyeget kell(ene) kiváltaniuk a keleti exporthoz. Ez pedig komoly csapást jelent a hagyományosan feketén kereskedőn területnek (a szakadár kormány a szerződést kereskedelmi blokádként értékelte). Ráadásul az Európai Unió is segítséget nyújt a két államnak, hogy még hatékonyabban ellenőrizhessék az 1220 km hosszú határszakaszukat, beleértve a 470 km hosszú transznisztriai részt is. Az eredmény egyértelműen érzékelhető – mondja az ukrán Viktor Misakovszkij altábornagy, aki szerint lényegesen kevesebb csempész tud most dolgozni a határon, mint az egyezmény megkötése előtt.

A tárgyalásoknak magyar vonatkozása is van, ugyanis az Európai Unió által létrehozott Moldáv-ukrán Határtámogató Misszió vezetője nem más, mint Bánfi Ferenc rendőr dandártábornok. Ukrajna és Moldova 2005 júniusában kért segítséget az Uniótól közös határszakaszuk sikeresebb ellenőrzése érdekében. A missziót november 30-án indították be hivatalosan, hogy segítséget nyújtson a két államnak „a fegyverkereskedelem, a csempészet, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemben”. A kezdeményezés komolyságát mutatja, hogy hivatalos megnyitón jelen volt Javier Solana, az Európai Unió első számú külpolitikai képviselője is.

Bánfi személy szerint a fegyvercsempészetet látja az egyik legsúlyosabb problémának. Mivel a határon eddig gyakorlatilag nem volt ellenőrzés, hamis papírokkal bármilyen árut be lehetett szállítani a területre, illetve újra lehetett exportálni. Ha a transznisztriai kereskedelem tiszta – mondja Bánfi -, akkor a Dnyeszteren túliak (egy főre tekintve) tizenkétszer annyi csirkét fogyasztanak, mint a németek. Az ukrán cukor pedig német autók „formájában” érkezik vissza Odesszába.

Az ukrán városban a tárolókat röntgensugárral világítják át egy, az Egyesült Államok által adományozott készülékkel, hogy megakadályozzák a tiltott fegyverkereskedelmet. A kikötőt is csaknem olyan nehéz felügyelni, mint a határszakaszt. Az állítólagos 40.000 tonna transznisztriai csirke helyett – amelynek az elmúlt nyolc hónap alatt el kellett volna hagynia Odesszát – mindössze kétszáz tonnányit találtak az ukrán vámosok – támasztja végül alá a kikötő fokozottabb ellenőrzésének szükségességét Bánfi Ferenc.

Forrás:

The Economist

www.eubam.org

Megjelent cikk