Bíztató jelek

Albánia váratlan gazdasági fellendülése az egész balkáni régiónak hasznára válhat.

Nem nehéz Albániáról rossz híreket gyűjteni: burjánzik a korrupció, az állami hatalom gyenge, a szervezett bűnözés viszont erős. Mégis a legutóbbi öt évben az ország figyelemre méltó átalakuláson ment keresztül; manapság szinte elképzelhetetlennek tűnik egy, az 1997-eshez hasonló krízis.

Akkor egy piramisjáték összeomlása sodorta anarchiába Albániát. Szinte az egész társadalom érintett volt a gyors meggazdagodással kecsegtető szervezetben, mely valójában pénzmosás és fegyverkereskedelem fedőszerveként szolgált. A lakosság az utcára vonult, és a pénzük visszatérítését követelték a kormánytól, amelyet a bűnözőkkel való összejátszással vádoltak. A protestálásokat fegyveres zavargások követték, a miniszterelnök szükségállapotot hirdetett, végül az ENSZ közbelépése (7000 főnyi rendfenntartó küldése) szüntette meg a zavargásokat.

Most  új épületek és irodák épülnek gyors ütemben Tiranában, az ország úthálózatát felújítják és bővítik. Komoly intézkedések születtek az embercsempészek ellen: megtiltották például a motorcsónakok használatát a tengerparti vizeken. A törvénytelen ügyletek csökkenésével a hotelek és az éttermek is egyre inkább a Macedóniából és Koszovóból érkező, nyaralni vágyó albánokat veszik célba.

A legutóbbi évek gazdasági és politikai stabilitása felkeltette a külföldi bankok figyelmét Albánia iránt. Ezáltal könnyebbé vált a hitelfelvétel, és ez nagyban elősegítette az építési és beruházási kedv fellendülését.

Albánia helyzetét még az sem különösképpen rontja, amikor az Európai Unió képviselői a bővítés lassulásáról nyilatkoznak. Bár a statisztikák nem mindig megbízhatóak, de valószínű, hogy az ország 3,5 millió lakosának majdnem harmada külföldön, főleg az Unióban él: 600.000 fő Görögországban, 200.000 fő Olaszországban, és további 200.000 fő más országokban. A külföldön dolgozók a számítások szerint évi egy milliárd eurót utalnak haza, és ez az összeg is hozzájárul a növekvő befektetési kedvhez és fogyasztáshoz.

Sikerült továbbá csökkenteni azoknak a fiatal albán hölgyeknek a számát, akiket takarítási munka vagy gyermekmegőrzés ígéretével csábítottak külföldre, ám ott prostituáltként foglalkoztatták őket. Mindezek ellenére még manapság is jelentős szerepet játszik a szervezett bűnözés Albániában.

A munkanélküliség hivatalosan 15 % körül mozog, ami nem túl bíztató adat, ám figyelembe véve, hogy a szomszédos Macedóniában kétszer ilyen magas a munkanélküliek aránya, már elfogadhatónak tűnik. Albánia fejlődése inkább a politikusainak viselkedése miatt kerülhet veszélybe. A miniszterelnök, Sali Berisha, aki a kormányfő volt az 1997-es válság idején is, (akkor leváltották és tavaly került vissza a hatalomba) megpróbál komoly befolyásra szert tenni a közéletben úgy, hogy saját embereit próbálja a fontosabb pozíciókba ültetni. „Berishának a demokrácia vagy a jog fogalma semmit sem jelent” – véli Mustafa Nano, egy neves albán újságíró. Ám az ország esélyei lényegesen jobbak a válság elkerülésére, mint voltak tíz évvel ezelőtt.

Albánia stabilitása különösen lényeges Koszovó függetlenségi törekvéseinek fényében. Egy esetleges agresszív albán külpolitika könnyen fegyveres konfliktushoz vezethetne az amúgy is puskaporos hangulatban. Ám Albánia jelenleg egyáltalán nem dédelget területszerzési álmokat (Nagy-Albánia – Koszovó és a macedón albán kisebbség Albániához csatolása – a szerbek egyik rémálma). Ezért az ország gazdasági fejlődése és politikai nyugalma a Balkán összes állama szempontjából kulcsfontosságú.

Forrás:

The Economist

www.onwar.com

Megjelent cikk

Megjelent cikk