Kisebbségek Koszovóban

A függetlenség küszöbén álló terület népességében az albánok és a szerbek mellett más etnikumok is fellelhetőek.

Koszovóban a statisztikai adatok soha nem megbízhatóak, ám a széles körben elfogadott becslések szerint a tartomány kétmillió lakosa közül nagyjából 90% albán nemzetiségű. A maradék 200000 ember fele szerb, és ritkán hallani arról a mintegy százezer főnyi egyéb kisebbségről, akik még ezen a területen élnek. A helyi bosnyák közösség a legnépesebb közülük, de található itt roma és askáli népesség, továbbá élnek egyiptomiak, törökök, gorániak, és minimális számban horvátok is a területen. Utóbbiak közül a legtöbben a 90-es évek elején áttelepültek Horvátországba a kiűzött szerbek helyére, ezért Koszovóban ma már szervezett formában nem létezik a horvát kisebbség.

A népcsoportok közül talán a gorániak helyzete a legérdekesebb. A koszovói háború előtt a becslések szerint még mintegy 18000 fős volt a létszámuk, ez mára kevesebb, mint a felére csökkent. A tartomány legdélibb csücskében élnek, a macedón és az albán határ közvetlen közelében. Az eredetileg ortodox vallású népcsoport tagjai a 18. század végén, 19. század elején tértek át az iszlám hitre. Nyelvük a macedónhoz és a szerbhez áll a legközelebb.

Lakhelyük stratégiailag fontos területen fekszik, ezért a szerb nacionalisták különös figyelmet szenteltek a területen élőknek, akiket muszlim vallású szerbeknek tekintettek. A Milosevics-érában kiemelt szerepet szántak nekik az albán nemzetiségű lakosokkal szemben. A gorániak közül sokan szerbesítették a nevüket, melyeket állításuk szerint albánosítottak a kommunista időszakban. A gorániakat mondták már bosnyákoknak és macedónoknak, sőt, állítólag lépések történtek a Bulgáriához való közeledésre is, valószínűleg az Európai Uniós csatlakozás, és az ebből adódó lehetőségek miatt.

Legtöbbjük azonban hű maradt a szerbekhez a háború folyamán, kiváltván ezzel az albánok ellenérzését, ezért a goráni kisebbség helyzete manapság rosszabb, mint az elmúlt évtizedben. A koszovói hatóságok megváltoztatnák az eddigi tanítási rendet, mely kizárólag a szerb tananyag oktatását írta elő; ha ez sikerül, akkor a goráni gyerekek nem járhatnak szerb középiskolába. Ráadásul Szerbia kétszer olyan magas bért fizet a goráni tanároknak, mint amennyit a koszovói hatóság jogosnak tart. A probléma pedig sürgős megoldást igényelne, mert megegyezés hiányában a helyi iskolákban az oktatás szünetel.

A gorániak lakott terület ráadásul még Koszovón belül is elmaradott területnek számít, a helyiek például még mindig trágyát égetnek tüzelőanyagként. Hakija Cuculj, Brod község tanácsának egyik tagja elmondása szerint amióta az ENSZ igazgatja Koszovót, az albánok minden kérdésben a helyiek ellen döntenek. Közvetlen a háború után számos goráni döntött úgy, hogy elhagyja szülőföldjét. Kialakultak a goráni diaszpórák: több mint háromezren Belgrádban, hatszázan a Vajdaságban telepedtek le. Manapság pedig sokan még messzebbre: Olaszországba vagy Törökországba indulnak. Cuculj fia is Olaszországban dolgozik, onnan támogatja anyagilag az otthon maradt családját. „Az emberek itt teljes létbizonytalanságban, egyik napról a másikra élnek” – mondja Cuculj. A legkisebb koszovói kisebbség jövője jelenleg meglehetősen sötétnek tűnik.

Megjelent cikk