Ez a sport?

Ez a nyár számomra két nagy csalódást is hozott. Bár jobban belegondolva egyik sem jelentett meglepetést. Egyrészt egy a média által agyonhirdetett, de néhány meccs kivételével bűnrossz labdarúgó vb-t, és egy újabb bohózatba torkollt Tour de France-t.

Június elején – szokás szerint – még annak is beleverték a fejébe, hogy megkezdődött 2006 legnagyobb sporteseménye, akik aztán a futballt általában nagy ívben elkerülik. Óriási várakozás előzte meg minden országban a tornát, és talán ez volt az oka annak, hogy a játékosok egyszerűen elfelejtették, hogy létezik még az a fogalom, hogy sportszerűség, és annyi fetrengést, reklamálást, színészkedést még nem láttam, mint Németországban. A bírók azt sem tudták mit csináljanak: a „sportolók” a nagyobb tétre menő meccseken egymást hergelték, fél centiről üvöltöttek a másik képébe, már dobták magukat, ha hozzájuk ért valaki (vagy nem is ért hozzájuk senki), no meg persze néha valóban szépen le is rúgták vagy könyökölték egymást. Elég szánalmas, hogy erről a vb-ről mindenkinek az fog eszébe jutni, ahogy Zidane elvesztette a fejét a döntőben.

Arról nem is beszélve, hogy egyre kevesebb a gól, a meccs nagyobb részében általában két csatár küzd hat védő ellen, így pedig nehéz látványosan játszani. De hát az ember már csak megnézi a vb-t, ha már mindenhonnan az folyik, és próbálná megtalálni a szépséget a labdarúgásban – csak sajnos ez egyre nehezebb…

A másik botrányos esemény, már nem először, a francia kerékpáros körverseny volt. Kezdődött azzal, hogy több nagy esélyes (Ullrich, Basso) már el sem indulhatott, mert hírbe hozták őket egy spanyol orvossal. No, hát ez van, gondolhatta az ember, legalább szoros lesz a verseny. Az is lett, izgalmas is volt, láttunk egy nagy csodát, aztán perzse kiderült, hogy csodák nincsenek. Vajon mit érezhetett Landis, amikor megnyerte azt az ominózus szakaszt egy egész napos szökés után? Tudott vajon örülni neki, miközben tudnia kellett, hogy le fog bukni? Miben reménykedhetett? Lehet, hogy más már megúszta ugyanezt? Mindenki doppingol? Csak valaki kicsit jobban? Csupa-csupa kérdés, amit valószínűleg a szponzorok is föltesznek maguknak, és komoly bajba kerülhet ezáltal a kerékpársport…

A pénz, a média és a dopping a sport három nagy „ösztönzője”. Abban a sportágban van a pénz, amely eladható a médiának, tehát érdekesen lehet közvetíteni a tévének, írnak róla az újságok, a helyszínen élvezetesen figyelemmel lehet követni stb. Ezekben az esetekben a sportolóknak nagy nyereményeket osztanak ki, és érdemes minél többet megtenni azért, hogy valaki a legjobb legyen, akár szabálytalanul is. Coubertin báró forog a sírjában. Ez a sport?