Svalbard, vagy
holland eredetű nevén Spitzbergák, egy szigetcsoport a
Jeges-tengeren, közel az északi szélesség 80. fokához. Az Észak-Atlanti
áramlásnak köszönhető az, hogy egyáltalán fellelhető itt emberi élet, a tenger
nem fagy be, így a terület megközelíthető marad tengeren. A területet 2700 fő
lakja, etnikai megoszlása azonban igen érdekes, sőt különleges. A versailles-i
békecsinálók keze idáig is elért 1919-ben: a területet Norvégiához csatolták, ám
néhány más országnak meghagyták a lehetőséget arra, hogy telepet létesítsenek a
szigeteken. A Szovjetunió persze élt is ezzel az eséllyel, és az idetelepített
emberek leszármazottjai máig is itt élnek - norvég fennhatóság alatt.
Svalbard székhelyét,
Longyearbyent 1700, zömében norvég állampolgár lakja. Itt
minden adott a normális élethez: a legújabb tévéktől kezdve, az olivaolajon
át minden kapható itt, sőt szórakozásként az itteniek még elmehetnek egy night
clubba is. Virágzik a turizmus, köszönhetően a nagy jegesmedve populációnak.
Mindössze néhány kilométerrel odébb azonban már gyökeresen más a
helyzet. Az ezer lakosú Barentsburg sivár képet mutat. Az
itteni ukrán bányászoknak csak romlott étel és műanyag fedőlapok jutnak a hideg
ellen. Hihetetlen nyomorban élnek, főleg azóta, hogy a Szovjetunió összeomlott.
Segítséget azonban csak ritkán kapnak. Svalbard kormányzója szerint ők csak
saját akaratukból vannak itt, nem tekinthetők norvég állampolgároknak, így nem
feladata, hogy segítse őket. Így csak néhány magánkezdeményezésre
számíthatnak. Svalbard a hidegháború szörnyű emlékeit idézi fel a
fagyos északon.
A képen a Lenin-szobor látható Barentsburgban. További
érdekes képek itt.