Olvasás az információs társadalomban

"Az információt valaki átadja nekünk. A tudást viszont gondolkodással lehet megszerezni."

Manapság már mindenki tudja, hogy az olvasás nagymértékben visszaszorult, az írás-olvasás készség jelentősen romlott szerte a világon. A Valóság című folyóirat novemberi számában jelent meg Dr. Tokaji András szociológusnak e jelenséggel kapcsolatban egy megfontolandó írása, melyből szeretnék részleteket kiemelni.

"A pénzszerzés még soha nem volt olyan kényszer, mint most. Vele szemben az ismeretszerzés és a munkavégzés, valamint azok eredménye, a tudás és a munkateljesítmény, továbbá az emberi kapcsolatok - melyek korábban önértékek voltak - különös eszközökké, a fogyasztás eszközeivé, azaz önmagukban értéktelen dologgá váltak. A tanuló szeme előtt nem a megszerzendő tudás lebeg, hanem az érettségi bizonyítvány, amely jogosulttá teszi őt a munkavállalásra."

"I libri nello scaffale (Könyvek az állványon) című tanulmányában Montale már a hatvanas évek elején különbséget tett az önművelő és a fogyasztó olvasó között. Az előbbi célja a tanulás, az emlékezés és az önformálás, a másiké viszont a kikapcsolódás, a szórakozás."

"A kérdés úgy merül fel, hogy "nyertesek" vagy "vesztesek" akarunk lenni. Hát persze, hogy "nyertesek"! Márpedig ennek titka a gátlástalan ügyeskedés és törtetés. A kapcsolatok gátlástalan váltogatása. Hát ez a probléma! A klasszikus olvasmányok ugyanis közösségi szellemre és közösségi értékekre nevelnek, olyasmire, mint a szorgalom, a hűség vagy a megbízhatóság. Aki viszont sokat olvas, töpreng és meditál, a nagyobb közösség számára ugyan felelősen gondolkodó és megbízható, a megbízói számára azonban megbízhatatlan kételkedő, a maga szempontjából pedig határozatlan és halogató lesz, mint Hamlet. A legbiztosabb út ahhoz, hogy vesztes legyen."

"... amit ma "médiának" nevezünk, az újságoktól az internetig, éppen az érték- és eszmeteremtő igény hiányzik. A média ugyanis elsősorban a hírközlést és a haszonszerzést tekinti feladatának, és nem azt, hogy feltárja a valódi gondokat, vagy hogy a dolog mélyére hatoljon. Alapegysége nem a gondolat, hanem a hír, nem a tudás, hanem az információ."

"... a helyzet az, hogy az embereknek az értékelő-orientáló műalkotásokra és eszmékre továbbra is szükségük van. A legnagyobb gond, hogy nem tudatosul bennük. Hiányérzetüket - tehát az információk semmitmondó jellegét, hitvány minőségét és heterogenitását - az információk mennyiségével próbálják pótolni. Ez a tartalma az "infó-mániának".

"Információ-központú lett az oktatás is. Elkészültek a kötelező olvasmányok zanzásított változatai. Névleg azért, mert a diákok túlterheltek. Valójában azonban azért, mert a "posztmodern" diákot nem lehet rávenni arra, hogy hosszabb szövegeket is elolvasson. ... A diákok tudását már régen nem nyílt kérdésekre adott válaszokon, hanem zárt feladatlapokon, teszteken mérik. Ily módón a tanár mintegy információt gyűjt a diák ismereteiről, anélkül, hogy rálátása lenne a diák tudására. A dolog azonban ezzel még nem ér véget. A diákok ugyanis már régen nem az egyes tárgyakat, az ismereteket tanulják, hanem azokat az adatokat, amelyekre egy tesztben rá lehet kérdezni, és persze a tesztek kitöltésének technikáját. Mindent egybevéve a tanulás abból áll, hogy arról szereznek információt, hogy hogyan kell informálni a vizsgáztatót informáltságukról. Ami a rendszerből kimarad, az a tanulás révén elsajátított tudás."

"Akkor, amikor az olvasás és a tudás fontossága vitathatatlan volt, a fiatalokban még volt elegendő kíváncsiság és akaraterő, ami átlendítette őket a nehéz és unalmasnak látszó részeken. Amikor Victor Hugo részletekbe menő leírásait vagy Dosztojevszkij teológiai fejtegetéseit olvasták, valami azt súgta nekik, hogy erőfeszítésük kamatozni fog, és össze fog állni a kép. A posztmodern fiatalok azonban azonnali beteljesülésre, azonnali élvezetre vágynak, amit a médiától azonnal meg is kapnak. Sem a pedagógia, sem a szülők nem ellensúlyozzák ezeket a könnyebb ellenállás irányába ható késztetéseket, hiszen mindannyian elfogadták a neoliberalizmus "játszva tanulás"-elméletét, és a gyermekek állítólagos túlterheltségére hivatkozva szüntelenül csökkentik a követelményeket."

"Fritz Machlup írja: "Az információt valaki átadja nekünk. A tudást viszont gondolkodással lehet megszerezni." Lehet persze módszeresen informálódni is, de most nem ez a lényeg. Machlup mondanivalója világos: a tudást csak erőfeszítéssel lehet megszerezni, mert a tudásban munka rejlik. Az információval nem ez a helyzet. A hasznos információt meg lehet - és meg is kell - vásárolni. De mivel az emberek nincsenek tisztában az információ és a tudás különbségével, hajlamosak úgy gondolni, hogy az információval a tudást is megvásárolták."

"A modern demokráciákban azzal a dilemmával állunk szemben, hogy egyrészt csak üdvözölni lehet, hogy egyre több információ áll rendelkezésünkre, másrészt a mindenre rátelepedő információs "háttérzaj" a csírájában öl meg minden értelmes gondolatot. ... A modern kormányoknak és hatalmi köröknek az egyik módszere, hogy tulajdon érdeküknek megfelelően homályosítanak el dolgokat: annyi adattal vakítják el és zavarják össze az állampolgárokat, hogy azok már végül nem tudnak bennük eligazodni."

"Ráadásul azok, akik az információ termeléséből, ellenőrzéséből, válogatásából, szervezéséből és terítéséből élnek, igyekeznek fenntartani azt a látszatot, hogy az információkkal való játszadozás maga a művelődés, a kultúra. Az ún. "e-kultúra" kritikátlan imádása helyett arra kell ügyelnünk, hogy az valóban az embereket szolgálja, és ne vegye el a teret a művelődéstől."

Azt hiszem, ez az írás igencsak pontos képet fest a jelenlegi helyzetről, amikor is az értékek alapvető változásának vagyunk tanúi. Ám ne feledjük: nem a körölöttünk lévő rohanó világ, hanem mi magunk vagyunk fontosak, s bár nehéz, de ellen kell állni a könnyebb út hívásának; csak a nehezebb, de igazabb feladat elvégzése jelent valódi és igazán értékes cselekedetet.