Teiresziasz

Teiresziasz, a görög mitológia híres vak jósa, Euerész és Kharikló fia. Nem kevesebb, mint hét generáció hosszáig élt Thébában. Megvakítása történetetének három változata ismert. Az első szerint az istenek azért vakították meg, mert felfedte titkukat. Ennél érdekesebb az a változat, mely szerint Teiresziszt Afrodité vakította meg, amiért az meglátta az istennőt, amikor meztelenül fürdött. Anyja, aki Afrodité nimfája volt, könyörgött, hogy tegye semmissé az átkot, ám ehelyett az istennő felnyitotta a jós fülét, aki ezek után értette a madarak beszédét.

Ám a legpikánsabb verzió valószínűleg a harmadik: Teiresziasz Zeusz papjaként egyszer két párosodó kígyót látott, majd botjával megölte a nőstényt - és nővé változott. Hét teljes évet élt le női alakban, Héra papnője lett, és gyermeket is szült. Majd ugyanolyan helyzetben meglátta a kígyókat, megölte a hímet, és visszaváltozott férfivá. Amikor Zeusz és Héra vitatkoztak azon, hogy a szerelem melyik félnek okoz nagyobb örömet, akkor a mindkét oldalról tapasztalattal rendelkező Teiresziaszt kérték fel a döntésre, aki úgy nyilatkozott, hogy a nő oldalán van az élvezet tekintélyesebb része, tízszer annyi, mint a férfiakén. Héra megharagudott a válaszon, és megvakította Teiresziaszt, cserébe Zeusz jóstehetséggel és hosszú élettel kárpótolta.

Teiresziasz számos görög műben megjelenik, és jóslatai mindig valóra válnak. Az Oidipusz királyban figyelmezteti Oidipuszt, hogy okosabban tenné, ha nem keresné tovább apja gyilkosát, mert igazából nem is akarja megtalálni. Az őrjöngő király feltételezte, hogy a vak jósnak is köze lehet a gyilkossághoz, kidobatta a kastélyból, ám később ráeszmélt az igazságra. Az Antigonéban az istenek Teiresziaszon keresztül fejezik ki rosszallásukat Kreón döntései ellen. Megjelenik az Odüsszeiában is, amikor Odüsszeusz felkeresi őt az alvilágban, és hasznos tanácsokat kap tőle útja befejezésére vonatkozóan, különösen Héliosz csordájával kapcsolatban.

Teiresziasz története számos költőt és írót megihletett a későbbi időkben is. Dante Isteni színjátékában a pokol negyedik bugyrában láthatjuk viszont a jósok között. Büntetésül, amiért életében mindig a jövőt fürkészte, a pokolban örök időkig járkálnia kell úgy, hogy a feje hátrafelé néz. Megjelenik Tennyson, Eliot egy-egy versében is, a francia zeneszerző Poulenc operát írt róla Teiresziasz emlői címmel - ez az alapja Apollinaire megegyező című, 1917-es szürrealista művének. Ezek mellett még számos regény, zene és film szereplőjeként tűnik fel a vak jós, aki képes a jövőbe látni.