A visszatérés

A visszatérés (Возвращение; Vozvrashcheniye) - az új orosz film egyik legnagyszerűbb alkotása Andrej Zvjagincsev rendezésében 2003-ból. Az első filmes rendező elsöprő sikert aratott számos filmfesztiválon: besöpörte többek között a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán díját és az Európai Filmakadémia legjobb rendezőnek járó elismerését is.

A történet igen egyszerű és kevés szereplőt mozgat meg: a történet középpontjában egy csonka család (nagymama, anya, két fiú) áll. Apjuk tizenkét évvel ezelőtt hagyta ott őket - és egyik nap hirtelen visszatér. Nincs indok, nincs magyarázat, egyszerűen csak ott terem, és mintha mi sem történt volna: leül az ebédlőasztalhoz, és mint családfő viselkedik. Majd fölkerekedik, hogy egy kis kirándulásra vigye magával a fiúkat, "egy kicsit pecázni".

Nem derül ki semmi a múltból. Az apa szótlan, megközelíthetetlen. Az idősebb fiú, Andrej kíváncsiságánál erősebb a csodálat és a tisztelet megkerült apja iránt, ő alkalmazkodik a szituációhoz. Nem úgy a fiatalabbik, Iván: ő lázad, ellentmond, makacskodik, magyarázatot követel. Apjuk érzelmei ha vannak is, nem látszanak. Kőkeményen bánik a fiúkkal, felnőttnek tekinti őket, ők viszont épphogy közelebb kerülnének hozzá, ha engedné. Csónakba szállnak, és eljutnak egy lakatlan szigetre. A helyzet tovább romlik, és a szikrázó indulatok egyszer csak a felszínre törnek, és a történet drámai véget ér.

A gyönyörű tájakon játszódó, igazi orosz jellemeket bemutató történet misztikussága és időtlensége mellett igazi családi drámát mutat be. Zvjagincsev számos kérdést nyitva hagy a történetben: mit csinált az apa abban a tizenkét évben, ki ő valójában, mi volt abban a ládában, amit kiásott a szigeten stb. Hiába az együtt töltött napok, az apa és a fiúk közti távolság nem csökken, sőt: az utóbbiak részéről gyűlöletté fokozódik. A történet végén kiderül: valószínűleg jogtalanul, apjuk szerette őket távolléte alatt is. Ám nem elég szeretni - ki is kell tudni mutatni az érzéseinket. S mivel a rendező zseniális módon a nézőre bízza a film értékelését, csak annyit írhatok: nálam ez a történet legfontosabb tanulsága.