Sinistra körzet

A kortárs magyar irodalom egyik legremekebb alkotása Bodor Ádám műve, mely 1992-ben jelent meg. A könyv alcíme (Egy regény fejezetei) már műfajilag is nehezen meghatározhatóvá teszi a művet: tizenöt, egymáshoz lazán kapcsolódó novellából áll. A helyszín: valahol a Kárpátokban, Dobrin települése és környéke, ahol elkorcsosult, elállatiasodott emberek tengetik napjaikat.

Az állatiasodás azonban ebben az esetben nem durvaságot jelent, hanem az emberi érzések totális hiányát. Csak a létfenntartás a fontos. Az itt élők minden erkölcsi törvényről lemondanak, denaturált szeszt isznak, a szoba sarkába végzik el a dolgukat, ha éppen úgy adódik. Nem szövődhetnek érzelmek - ha mégis megtörténik, akkor komoly büntetés jár érte.

Andrej Bodor, a főszereplő, fogadott fiát, Béla Bundasiant jött megkeresni a körzetbe, és több év kell ahhoz, hogy célját megvalósítsa. Szigorú rendet tartanak a hegyivadászok a területen, mindenkinek megvan a maga feladata, amitől nem térhet el. Andrej mégsem szenved, hiába a hosszú várakozás. Majd a találkozás sem hoz katarzist: Bundasian elutasítja Andrejt, majd öngyilkos lesz, felgyújtja magát.

A Sinistra körzet világa szörnyű, ám az író mégis hihetővé tudja varázsolni. Azt vesszük észre olvasás közben, hogy már meg sem akadunk olyan dolgokon, hogy Géza Hutirának egyszerűen letörik a füle, vagy Aron Wargotzkit bebetonozzák föld alatti üregébe. A hegyivadászok ugyanúgy rendelkeznek állat és ember fölött is. Az embert állatként kezelik - nem új mondhatnánk (sajnos), hiszen a történelemben számtalan példát találhatunk erre. Ám, hogy mindez ne szüljön ellenállást, csak beletörődést - ez a Sinistra körzet jellegzetessége.

Egy kiváló kritika a Magyar Narancsból