Ma Kalinyingrád, de a történelemben sokáig Königsberg; egy olyan város, melynek viharos történetével érdemes megismerkedni, mert jól példázza egy tipikus Köztes-Európában fekvő település helyzetét: stratégiai fontossága miatt számtalanszor cserélt már "gazdát" az idők folyamán.
A balti-tenger parti várost a Pregolja folyó torkolatánál 1255-ben a német lovagrendtagjai alapították. 1286-ban Konrad von Tierberg Hanza-városi rangra emelte. 1340-ben a Hanza-szövetség tagjává vált. A német lovagrend nagymesterének rezidenciája lett. 1410-ben Grünwaldnál a német lovagrend súlyos vereséget szenvedett a lengyel-litván unió seregeitől. Ekkor Luxemburg Zsigmond német-római királyként és a lovagrendhez fűződő családi kapcsolatai révén közvetíteni próbált a lengyel és lovagrendi fél között, de nem járt eredménnyel, mivel a lovagok fennhatósága alatt levő városok polgárai szövetkeztek a lovagok ellen. Még a konstanzi zsinaton is napirendre került a lengyel-litván unió és a lovagrend közötti konfliktus, mivel a lengyeleket ál-keresztényeknek titulálták ellenfeleik. A lengyelek pedig támogatták a városokat, s emiatt kiújult a háború, mely csak 13 év múltán ért véget. 1457-ben a lengyelek bevették a lovagrendiek "fővárosát", Marienburgot, emiatt a nagymester Könisgbergbe tette át székhelyét. A lovagrend állama két részre szakadt: a nyugati részt a lengyel államhoz csatolták, a keleti pedig Porosz Hercegség néven 1525-ig önálló maradt. Emiatt Königsberg (lengyelül Królewiec) jelentősége felértékelődött. A lovagrend utolsó nagymestere, a Hohenzollern Albrecht von Ansbach Luther Márton tanácsára feloszlatta a lovagrend államát, világi hercegséggé alakította. 1525-ben pedig egy sikertelen hadjáratot követően békét kötött a lengyel királlyal, akitől hűbérbirtokba kapta a Porosz Hercegséget.
1582-ben Lengyelország megszerzi Livóniát, majd 1583-ban Königsberg is Lengyelországhoz került. 1626-1627-ben a várost minden oldalról megerősítették. 1655-ben a lengyelek háborúba keveredtek a svédekkel, amit csak 1660-ban fejezte be. Az oliwai békében Lengyelország kénytelen volt lemondani a Porosz Hercegség feletti hűbéruraságról, s ezáltal Königsberg is a szabad porosz állam központja lett, majd az egységes Német Császárság tagja lett. 1675-ben sikerült a svédekkel szemben is megvédeni, 1697-ben Nyugat-Európába vezető útja során megállt a városban az álnéven utazó orosz cár, Nagy Péter. 1700-ban a Habsburgok megnyerték szövetségesüknek a poroszokat a spanyol örökösödési háborúban. A porosz választófejedelem cserébe az újabb és újabb alakulatokért megszerezte azt a jogot, hogy porosz királlyá koronázza magát. Hóban és fagyban költözött át a fejedelem udvara 1700 december végén Königsbergbe - ehhez mintegy 30 ezer lovat vettek igénybe. (Königsberg lakóinak száma 44 ezer volt, Berlinben ekkortájt még kevesebben éltek!) 1701. január 18-án Königsbergben hatalmas pompa közepette tehette a saját fejére I. Frigyesa porosz királyi koronát.
1709-1710-ben a várost pestisjárvány tizedelte, melynek során a lakosság egyharmada meghalt. 1757-ben az orosz hadak győzelmet arattak a poroszok felett, majd a következő évben Königsberg is az oroszok kezébe került. 1807-ben Napóleon is elfoglalta a porosz koronázóvárost, de a napóleoni háborúk lezárultával ismét visszakerült Poroszországhoz. 1871-ben pedig a Német Császárság része lett. 1895-ben útjára indult az első villamosjárat, a következő évben pedig már az állatkertet is megnyitották.
Immanuel Kant
A két világháború közötti időszakban a város infrastruktúrája lendületes fejlődésnek indult, melyet a II. világháború akasztott meg. A II. világháború idején szinte teljesen elpusztították, s a műemlékek közül is csak egy-kettő maradt épen - a székesegyház és a tőzsde épülete. 1945. április 9-én a szovjet csapatok kegyetlen, öldökléstől sem mentes harcok során foglalták el, majd a potsdami szerződés értelmében a Szovjetunió területéhez csatolták, nevét 1946-ban M. I. Kalinyinról kapta, s mind a mai napig a Kalinyingrád nevet viseli.
A kultúra és a tudományok mindig is áthatotta a város életét. 1420-ban megnyílt az első gyógyszertár. 1540-ben a kastély egyik termében rendezték be az első nyilvános könyvtárat. 1544-ben Albrecht herceg egyetemet alapított, melyben teológiai, jogi, orvosi és filozófiai fakultás működött. Az egyetem megnyitása tiszteletére a herceg érmét veretett, 1549-ben pedig az első nyomdát is megnyitották. 1680. január 23-án a város tudósai megfigyelték a Halley-üstököst. A humanizmus és a felvilágosodás korában kulturális központ volt, 1770-1797 között I. Kant a königsbergi egyetemen tanított. A történeti hagyomány szerint életében egyszer sem hagyta el a várost.
Ma Kalinyingrád helyzetét bonyolítja, hogy már minden szárazföldi határa az Európai Unió határa is egyben, így helyzetével komoly fejtörést okoz a hatóságoknak. Oroszország persze ragaszkodik ahhoz, hogy állampolgárai mindenféle vízumkorlátozás nélkül juthassanak el a törzsterületre, ám ennek kivitelezése persze nem olyan egyszerű. Talán azt is mondhatnánk: csak a hagyomány folytatódik tovább, hiszen a város már 750 éve folyamatosan jelen van Európa politikai küzdőterén.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Immanuel Kant