Petronas ikertornyok

Mindig szimbolikus jelentősége volt a grandiózus építkezéseknek a történelem folyamán. Egy-egy nemzet így próbálta megmutatni a világnak azt, hogy itt az ideje, hogy komolyan számoljanak velük a gazdasági és politikai színpadon. Valami hasonló gondolatmenet is motiválhatta a malajziai kormányt, hogy az állami olajvállalatnak, a Petronasnak felhúzzanak egy monumentális irodaházat. Akarom mondani házakat, hiszen rögtön ikertornyokat húztak fel: két, egyenként 452 méter magas "tornyocskát", melyeket 170 méter magasságban egy 58 méter hosszú híd köti össze egymással.

Kuala Lumpur új látványosságát 1998-ban adták át. 2004-ig, a tajpeji Taipei 101 átadásáig az ikertornyok a világ legmagasabb épületei voltak. (Hiába magasabb a Sears Tower, az antennák elméletileg nem tartoznak hozzá az építészeti konstrukcióhoz.) Az épületeket az amerikai-argentin tervező, Cesar Pelli tervezte. Mivel a főváros alatti talaj meglehetősen laza, ráadásul az állandó monszunesőzések még fel is áztatják az üledékes réteget, a világ legmélyebb alapjai találhatóak az ikertornyok alatt: 120 méter mély tömény beton biztosítja a stabilitást. Meglepő módon a tornyokhoz nem acélt, hanem tömör vasbetont használtak. A vasbeton kétszer olyan hatékony a torony ingásának megakadályozásában, ám kétszer olyan nehéz is, mint a könnyű acélszerkezet.

S hogy kik a lakói a tornyoknak? Az egyes számút teljesen elfoglalják a Petronas cég és alvállalatai, a kettesben viszont van irodája például a Boeingnek, az IBM-nek, az Al-Jazeerának vagy a Microsoftnak is. Emellett található még bevásárlóközpont, természettudományi központ, koncertterem és képzőművészeti galéria is. A turisták csak a hídig mehetnek fel, számuk naponta 1700 főre limitált, minden reggel fél kilenctől lehet tülekedni a jegyekért - általában két óra alatt el is fogynak. Akinek viszont sikerül feljutnia, annak biztosan nagy élmény lesz körültekintenie Délkelet-Ázsia legmonumentálisabb építményéből.