Takács Károly

A magyar sport története szerencsére bővelkedik kiemelkedő teljesítményekben. Számos olyan olimpiai bajnokunk van, akit példaként állíthatunk a fiatal nemzedék elé. Minden sportszerető ember számára más és más az a sportoló, akire a legnagyobb tisztelettel gondol, akinek a teljesítményét a legnagyobbra tartja. Nálam az a sportoló Takács Károly.

Az 1910-ben született sportlövő már a harminces években bizonyította egészen elképesztő lövőtehetségét tisztként a hadseregben, amikor egy szerencsétlen baleset következtében 1938-ban egy gránát leszakította a jobb kézfejét. Azonban Takács nem adta fel: hihetetlen szorgalommal megtanult bal kézzel lőni! Ráadásul edzés közben arra kérte társait, hogy szándékosan csapjanak lármát, így utánozva a versenykörülményeket. Sikerült eljutnia az 1948-as londoni olimpiára, ahol már biztos győztesnek látszott, amikor az utolsó előtti sorozatban véletlenül elsült a fegyvere, és a golyó a földbe fúródott. Hosszú vita után a zsűri engedélyt adott neki egy új kísérletre, és ekkor már nem hibázott: olimpiai bajnokságot nyert, majd négy év múlva Helsinkiben sikeresen megvédte címét, így kétszeres olimpiai bajnokként térhetett haza.

Takács Károly mindkét olimpia előtt teljesen biztos volt a győzelmében dacára annak, hogy "elvileg" a rosszabbik kezével kellett lőnie. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy mindkét elsősége után, amikor megrohanták az újságírók, egyszerűen elővette előre megírt győzelmi nyilatkozatát, és a meglepett újságírók kezébe adta, majd pedig rendes katonához híven szépen kitisztította a fegyverét. Hidegvérű volt, nem vitás...