Szlovén higanybánya a világörökség kapujában

Négy ország közösen lép fel annak érdekében, hogy bányáikat az UNESCO a világörökség részévé nyilvánítsa

2006 novemberében, a spanyol Almadénoban találkozott egymással Szlovénia, Spanyolország, Mexikó, Peru és az UNESCO műemlékvédelmi világszervezetének (ICOMOS) képviselője. A tárgyaláson az országok megegyezésre jutottak abban, hogy együttműködnek és összehangolják tevékenységüket annak érdekében, hogy higanybányáik felvételéről az UNESCO Világörökségi Bizottsága pozitívan döntsön. Almadéno (Spanyolország), Idrija (Szlovénia), San Luis Potosi (Mexikó) és Huancavelica (Peru) higanykitermelő területei különleges technológiai, környezeti és immateriális örökség hordozói, ezért válhatnak a világörökség részévé. Ez év januárjában a spanyol és a szlovén fél úgy döntött, hogy együtt nyújtják be pályázatukat a Bizottságnak, amely majd 2008 nyarán fogja meghozni végleges döntését.

Az idrijai higanymező Szlovénia legnagyobb múltra visszatekintő bányászati területe. A spanyol Almadeno után ez volt Európa (és a világ) második legjelentősebb bányája csaknem fél évezredig – a világ teljes higanytermelésének 13 %-a innen származott. Emellett évszázadokon keresztül Idrija volt a terület tudományos és technikai fejlődésének központja. Amíg működött, a bánya különleges adottságaival kutatók és utazók ezreit csábította a térségbe.

Az idrijai bánya területén már sikeresen kiviteleztek számos pedagógiai és tájékoztató programot az elmúlt időszakban. A területen a korábbi ipari termelés helyett az oktatásra és az idegenforgalomra helyezték a hangsúlyt, és kijelenthető: az átállás eredményes volt. A bánya eredeti funkciója egyébként is véglegesen megszűnt volna 2011-től, ugyanis különböző határozatok értelmében ettől kezdve – néhány ritka kivételtől eltekintve – tilos lesz a higany használata Szlovéniában.

A bányabezárás ellenére tehát Idrija tovább él és virul, ráadásul megállapodás született egy, a higannyal foglalkozó nemzetközi kutatóbázis és információs központ felállításáról is. A területnek különösen jó esélye van a világörökség részévé válni, hiszen Szlovénia képviselőt delegálhat az UNESCO Végrehajtó Bizottságába, továbbá 2008-ban az ország az EU soros elnöki tisztjét is betöltheti. Spanyolország és Peru pedig 2009-ig tagja az UNESCO Világörökségi Bizottságának – annak a testületnek, amely meghozza a végső döntést világörökségi listára kerülésről.

A pályázat elkészítésében a vezető szerep az idrijai önkormányzaté, ám természetesen segítséget nyújt a kandidáláshoz az UNESCO szlovéniai képviselete, valamint a gazdasági és a kulturális minisztérium is. A pályázónak amellett, hogy a bánya jelenlegi állapotának védelemre való jogosultságát kell megindokolnia, terveket kell benyújtania a jövőbeni beruházásokról és kutatásokról a területen. Ezeknek minden tekintetben meg kell felelniük az UNESCO magas szintű követelményeinek. Ezért ha a bánya mégsem válna a világörökség részévé, akkor is egy fontos nemzeti örökség maradna, melynek területén a legszigorúbb nemzetközi szabályok lennének érvényben.

Megjelent cikk