Kerecsensólyom

A kerecsensólyom hazánk egyik legszebb ragadozómadara, mely fokozottan védett, eszmei értéke 1.000.000 forint. Szerepet kap a magyarok hitvilágában is, nagy valószínűség szerint a mondai turulmadarat a kerecsensólyommal lehet azonosítani. Továbbá ennek a madárnak a sziluettje látható ötven forintos pénzérménken.

Testhossza 45-55 centiméter, szárnyainak fesztávolság 102-126 centiméter testtömege 730-1300 gramm. Elterjedési területének központja messze keleten, valahol Oroszország, Kazahsztán és Mongólia határvidékén van. Európában nyugati elterjedésének határa a Kárpát-medence, ezért különösen elsőrangú feladat a védelme. A magyarországi állomány az 1970-es évek közepére 25-30 párra csökkent, de a védelmi intézkedések hatására növekedett a fészkelőpárok száma, amely 2001-ben már 140 volt. Európában Magyarország kivételével mindenütt csökken állománya.

Elsősorban a ligetes erdőkkel, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. A hazai állomány a Duna-Tisza-közén, a Tiszántúlon, a középhegységekben és azok peremén fészkel. A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas elhagyott fészkeit foglalja el. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak. A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja. Ám az ürge téli álmot alszik, ezért éves szinten legfontosabb zsákmányállatai a galambok. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkoznak. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak. Az öreg madarak egész évben a fészkelőterületen tartózkodnak. Az elsőéves fiatalok kóborolnak, vonulnak: Görögországba vagy Afrika északi területeire.

A magyar Vörös Könyv szerint a közvetlenül veszélyeztetett fajok közé tartozik. Az MME (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. Megőrzése nem csak természetvédelmi szempontból fontos, hiszen része a magyarok monda- és hitvilágának, így akár nemzeti állatnak is nevezhető, ezért különlegesen fontos a védelme.