Erasmus: Beszélgetések

Rotterdami Erasmus (Erasmus Desiderius, 1469-1536)) a humanizmus legnagyobb alakja, az egyház egyik fő kritikusa. A kereszténység lényegét az egyszerű krisztusi filozófiában vélte felfedezni. Eredeti neve Gerhard Gerhards volt, Erasmus a görög, Desiderius a latin írói neve. Célja a humanizmus és a katolikus tradíció összeegyeztetése volt. "Azt szeretném, ha minden nő olvashatná az Evangéliumokat és Szent Pál leveleit. (...) Hogy minden nyelvre le legyenek fordítva... Hogy a paraszt a Szentírás zsoltárait énekelje ekéje mellett, hogy a takács a Szentírás szakaszait mormolja szövőgépe surrogásakor...".

Erasmus antiklerikális pap volt, aki támadta a királyokat és a fejedelmeket, de emellett kegydíjakat kapott tőlük; természete ellentmondásosságát mutatja az is, hogy őszintén protestált az egyház visszaélései ellen, mégsem vett részt a reformációban. Hatása óriási volt. Kommentárokkal ellátott szólásgyűjteménye, az Adagia rengeteg példányban kelt el, és több mint 3000 szólást tartalmazott (pl: olaj a tűzre, halottnak a pofon, egy fecske nem csinál nyarat stb.).  

1519-ben jelent meg szatírikus dialógussorozata Beszélgetések címmel. Ezekben a párbeszédekben Erasmus kíméletlenül rámutat az egyházak visszaéléseire, nem kevés gúnnyal mutat rá arra, hogy a hit nem a búcsúcédulák és a zarándokutak számától függ.

Meggondolatlan fogadalom

[ARNOLDUS, CORNELIUS]

ARNOLDUS
Isten hozott, Cornelius, már ezer esztendeje nem láttalak.

CORNELIUS
Légy üdvözölve te is, szeretett barátom.

ARNOLDUS
Már nem is reméltük, hogy hazatérsz! Hol jártál ilyen sokáig?

CORNELIUS
A pokolban.

ARNOLDUS
Nem is olyan valószínűtlen, amit mondasz, olyan elhanyagolt a külsőd, olyan sovány és sápadt vagy.

CORNELIUS
Az igazság az, hogy Jeruzsálemből jövök, és nem a holt lelkek birodalmából.

ARNOLDUS
Melyik isten vagy milyen szél hajtotta arra vitorládat?

CORNELIUS
Mi vitt oda másokat, megszámlálhatatlan tömegben?

ARNOLDUS
A balgaság, ha nem tévedek.

CORNELIUS
Megrovásod tehát nemcsak engemet illet.

ARNOLDUS
Mit kerestél ott mégis?

CORNELIUS
Azt, hogy pórul járjak.

ARNOLDUS
Azt itthon is megtalálhattad volna. Van ott legalább valami, amit érdemesnek találtál arra, hogy megnézze az ember?

CORNELIUS
Hogy az igazat megvalljam, majdnem semmi. Mutogatnak ugyan néhány régi emléket, de egyiknek a hitelességében sem bízom, talán csak úgy találták ki őket, hogy odacsalogassák az együgyűeket és hiszékenyeket. Sőt, úgy látom, azt sem tudják biztosan, hogy közelebbről hol feküdt Jeruzsálem.

ARNOLDUS
Hát mit láttál?

CORNELIUS
Mindenütt nagy barbárságot.

ARNOLDUS
Nem tett semmivel szentebbé ez az út?

CORNELIUS
Sőt sok tekintetben hitványabbá.

ARNOLDUS
Hát gazdagabbá?

CORNELIUS
Sőt levetkőztetett, vedlett kígyónál is jobban.

ARNOLDUS
És nem bánod, hogy ilyen hosszú utat vállaltál magadra hiába?

CORNELIUS
Nem szégyellem, mert sok társam van a balgaságban, és nem bánom, mert már úgyis hiába bánnám.

ARNOLDUS
Hát semmi haszonnal nem járt számodra ez a nehéz zarándokút?

CORNELIUS
Dehogynem, sokkal.

ARNOLDUS
Bökd ki hát végre!

CORNELIUS
Hogy ezentúl kellemesebben fogok élni.

ARNOLDUS
Talán mert kellemes visszaemlékezni az elmúlt bajokra?

CORNELIUS
Az is valami, de még nem minden.

ARNOLDUS
Hát még más jutalmat is nyertél?

CORNELIUS
Bizony úgy van.

ARNOLDUS
Ugyan mit?

CORNELIUS
Azt, hogy ahányszor csak kedvem szottyan, nagy gyönyörűséget szerezhetek magamnak is, másoknak is füllentéseimmel, amikor összejöveteleken, lakomákon úti kalandjaimat fogom elmesélni.

ARNOLDUS
Szóval nem jártál minden eredmény nélkül.

CORNELIUS
Meg aztán nem kisebb gyönyörűségem telik abban, amikor másokat hallok füllenteni olyasmiről, amit nem hallottak soha, nem is láttak. S ezt olyan biztonsággal teszik, hogy mikor a szicíliai bolondságoknál is nagyobb hazugságokat mesélnek, maguk is meg vannak győződve róla, hogy színigaz minden szavuk.

ARNOLDUS
Különös gyönyörűség. A veszett fejsze nyele legalább, amint mondani szokás.

CORNELIUS
Még mindig valamivel okosabb, mint amit azok tesznek, akik hitvány zsoldért a katonaságot, minden bűn iskoláját keresik fel.

ARNOLDUS
De nem valami nemes dolog a hazugságban gyönyörködni.

CORNELIUS
Még mindig valamivel nemesebb, mint emberszólással szórakozni és szórakoztatni, vagy akár a kockajátékon időt és pénzt vesztegetni.

ARNOLDUS
Ebben kénytelen vagyok neked adni igazat.

CORNELIUS
Hanem még más haszonnal is járt az utam.

ARNOLDUS
Éspedig?

CORNELIUS
Ha akad egy testi-lelki jó barátom, aki hasonló esztelenségre készül, figyelmeztetni tudom már, hogy otthon maradjon, mint ahogyan a hajósok, akik már hajótörést szenvedtek, intik a tengerre készülőket, hogy milyen veszélyt kell kikerülniök.

ARNOLDUS
Bárcsak engem is idejében figyelmeztettél volna!

CORNELIUS
Csak nem mentél te is keresztül ugyanezen a betegségen? (Csak nem estél te is hasonló nyavalyába?)

ARNOLDUS
Én is megjártam Rómát és Compostellát.

CORNELIUS
Teremtő Isten! Legalább az a vigasztalásom megvan, hogy te is osztozol balgaságomban. Miféle Minerva volt az, aki ilyen elhatározást ültetett a szívedbe?

ARNOLDUS
Nem Minerva, hanem maga Moria, hiszen szép, fiatal feleségem van otthon, meg gyermekeim és népes házam, amelyről nekem kellett volna gondoskodnom, amelyet két kezem munkájával kell nap mint nap táplálnom.

CORNELIUS
Csakugyan komoly ok lehetett az, ami kedveseidtől elszakított. Mondd el, kérlek.

ARNOLDUS
Szégyellem elmondani.

CORNELIUS
Előttem ne szégyelld, hiszen tudod, hogy én is ugyanabban a cipőben járok.

ARNOLDUS
Iddogáltunk néhányan szomszédok. Mikor felhevültünk a bortól, valamelyikünk kijelentette, hogy szándékában áll elzarándokolni Szent Jakabhoz, egy másik meg azt mondta, hogy Szent Péterhez. Egyre-másra fogadkoztak a többiek, hogy velük tartanak. Végül is elhatározták, hogy mindnyájan elmennek. Én, hogy ne nézzenek kevésbé jó cimborának, magam is megígértem, hogy elmegyek velük. Akkor aztán azon kezdtünk vitatkozni, hogy hová menjünk inkább, Rómába vagy Compostellába. Határozatba ment, hogy Isten hírével mindkét helyre elzarándokoljunk, s már másnap induljunk.

CORNELIUS
Megfontolt határozat, méltóbb, hogy borba írják, mint ércbe.

ARNOLDUS
Erre hatalmas kupa járt körben, sorra hörpintettünk belőle, így pecsételtük meg fogadalmunkat.

CORNELIUS
Újszerű szertartás. De vajon megadatott-e mindnyájatoknak, hogy épségben hazatérjetek?

ARNOLDUS
Mindnyájunknak, kivéve hármat, akik közül az egyik még odaútban halt meg, ránk bízva, hogy az ő nevében is üdvözöljük Pétert és Jakabot. A másik Rómában pusztult el, és meghagyta nekünk, hogy adjuk át hitvesének és gyermekeinek utolsó üdvözletét. A harmadikat Firenzében hagytuk, siralmas egészségi állapotban. Gondolom, azóta már megtért a Paradicsomba.

CORNELIUS
Olyan jámbor ember volt?

ARNOLDUS
Ellenkezőleg: a legnagyobb gazember.

CORNELIUS
Hát akkor miért gondolod, hogy a Paradicsomba került?

ARNOLDUS
Mert a tarisznyája csak úgy duzzadt a búcsúcéduláktól.

CORNELIUS
Értem. De hosszú az út a mennyországig, s amint hallom, nem is nagyon biztonságos a rablók miatt, akik a levegőég középső régióját tartják megszállva.

ARNOLDUS
Ez igaz, csakhogy ő eléggé fel volt szerelve okmányokkal.

CORNELIUS
Milyen nyelven voltak ezek írva?

ARNOLDUS
Latinul.

CORNELIUS
Akkor hát biztonságban van.

ARNOLDUS
Biztonságban, hacsak nem botlik egy olyan angyalba, aki nem tud latinul. Mert akkor vissza kell mennie Rómába, új bullát kieszközölni.

CORNELIUS
Hát ott halottak számára is árulnak bullát?

ARNOLDUS
De még mennyire!

CORNELIUS
Figyelmeztetlek, ne fecsegj valami meggondolatlanságot, mert a falnak is füle van.

ARNOLDUS
Én ugyan nem ócsárolom a búcsúcédulákat, csak nevetem cimborám balgaságát, aki minden más tekintetben a leghaszontalanabb semmirekellő volt, de üdvössége horgonyát inkább pergamenlapba vetette, mintsem törekvései megjobbításába. De mikor részeltetsz már minket abban a gyönyörűségben, amit az imént említettél?

CORNELIUS
Ha alkalom adódik, rendezünk majd egy kis borozgatást, meghívunk rá néhány hozzánk illő embert, ott aztán versenyt füllenthetünk, s kölcsönös hazugságainkkal egymást szórakoztathatjuk, amíg csak jólesik.

ARNOLDUS
Nem bánom, tegyünk így.