Feminizmus

Az utóbbi évtizedek egyik legközkedveltebb témája volt a női emancipáció kérdése; feministák hadai küzdöttek a "kegyetlen férfi elnyomás", a "hímsoviniszta társadalom" ellen. Egyenlőséget követeltek minden területen számos példát hozva a negatív diszkriminációra, főleg a munkavállalás területén. Van olyan ország (Ausztria), ahol olyan sikeresek voltak, hogy saját minisztériumot kaptak, így a "sógoroknak" már nőügyi miniszterük is van, akinek legfigyelemreméltóbb tevékenysége eddig az osztrák himnusz szövegének megkérdőjelezése volt; többek között a Vaterland=haza, direkt fordításban apaország kifejezést támadta... Ehhez én úgy érzem nem kell kommentár...

Maradnék inkább a munkaügy kérdésénél. Számos statisztika szól arról például, hogy milyen kicsi a nők aránya igazgatói poszton különféle vállalatoknál. Nos, nem gondolom, hogy itt bármilyen egyenlőség elérésére törekedni kellene. Az igazgatói posztra az kerül, akinek a képességei a leginkább megfelelőek, legjobb a meggyőző képessége, és egyáltalán: a legjobban tudja vezetni a vállalatot. Ez nem függ a nemtől. Vagy hogy számos munkakörbe azért nyer felvételt az egyik jelentkező, "mert férfi". Nos, ezt a legegyszerűbb mondani: nem engem választott az a csúnya, rossz igazgató, biztos utálja a nőket, és ezek különben is mindig összejátszanak! Nem. A férfi pályázó volt az, aki jobban tudott bizonyítani abban az adott pillanatban.

Azon a véleményen vagyok, hogy nem kell a két nemet ugyanúgy kezelni. Mégpedig azért nem, mert mind a nőknek, mind a férfiaknak vannak olyan tipikus tulajdonságai, amik segítségével bizonyos munkákat jobban el tudnak végezni, mint a másik nem. Vajon miért nincs annyi férfi ápoló, óvónő vagy tanító? Vajon miért nincs annyi nő katona, bányász vagy segédmunkás? Azért, mert a nők sokkal jobban tudnak bánni a gyerekekkel, vagy az idős és beteg emberekkel, szociálisan érzékenyebbek és segítőkészebbek. A férfiaknak nagyobb a fizikai erejük, jobban bírják a megterhelést. Amikor a feministák egyenlőséget követelnek minden területen, akkor vajon a vasércbányákra is gondolnak?

A nők tehát azok, akik általában (ez a szó persze fontos) jobban értenek a gyerekek nyelvén. Ezért nem értek egyet azzal, aki az mellett érvel, hogy maradjon otthon a férfi a csecsemővel. Az újszülött minden tekintetben az anyához kötődik jobban, és ezt a meghitt kapcsolatot könnyen szétrombolhatja egy teljesen a karrierjére koncentráló anya.

Sokat harcoltak a feminista szervezetek azért, hogy a politikai életben nagyobb legyen a nők aránya. Szerintem mára ez is teljesült: Dávid Ibolya, Szili Katalin, Julia Timoshenko, Angela Merkel, Condoleezza Rice, Hillary Clinton - csak néhány név, amelyek ezt bizonyítják.

A feminista mozgalmaknak számos dologban igaza volt. Ám a legfőbb célkitűzéseit a fejlettebb országokban már mindenképp elérte. Az energiát már nem az állandó diszkrimináció-keresésre kellene fordítani, hanem a nők meggyőzésére, hogy igenis érnek annyit, mint a férfiak. Csak az értéket nem a fizetések néhány százalékos különbségében kell keresni. A nők a társadalom vezetői - a családokban. A nők tartják össze ezeket, a szociális hálóban szerepük nélkülözhetetlen. Nem a férfiakkal kellene versenyezni, hanem meg kellene találni az életben azokat a területeket, ahol a nők a jobbak. Nem kevés ilyen van - és ezeknél a férfiak sem tiltakoznak az "egyenlőtlenségek" ellen.