Szent Gotthárd-hágó

A Szent Gotthárd-hágó jelenti a legrövidebb utat az Alpok középső szakaszán keresztül, így joggal tartják Európa egyik legfontosabb közlekedési útvonalának. A Rajnába torkolló Reuss, és a Póba ömlő Ticino völgyét köti össze; 2108 méteres magasságával lényegesen alacsonyabb, mint a többi közelben fekvő hágó.

A hágót csak viszonylag későn vették használatba, mert a Schollenen-szurdok északi bejáratát szegélyező sziklatömbök egészen a 13. századig minden közlekedési lehetőséget meghiúsítottak. Ebben az időszakban épült meg a nagyszerű Teufelsbrücke (Ördöghíd), mely segítségével a hágó közel hatszáz nyáron át Európa első számű észak-déli útvonalává vált.

Ám az átkelés így is embert próbáló feladat volt: a 90 kilométeres út során számtalan meredek sziklán kellett átkelniük a zarándokoknak, katonáknak és kereskedőknek. A kanyargós ösvényt csak teherhordó öszvérekkel, hordszéken vagy gyalogszerrel lehetett leküzdeni. Az út 1830-as kiszélesítését megelőzően az egyetlen ember, aki kerekes járművel keresztülhaladt a szoroson, az angol Charles Greville volt, aki együléses hintaját 1775-ben fogadásból jól megfizetett svájci idegenvezetőinek a vállán vitette át a hágón.

A hágón keresztülvezető vasútvonal megnyitása 1882-ben nem kisebb jelentőségű volt, mint az út megépítése. Ehhez 15 kilométeres alagutat kellett fúrni a csúcs alatt, ami több munkás, köztük tervezője életét követelte. A vasúti alagút mellé 1980-ban 16,5 kilométer hosszú autóalagút épült, melynek hat sávján néhány perc alatt átroboghatunk az Alpok leghíresebb hágóján.